Nagy divatja van manapság, a kukkolós műsoroknak. Ezen felbuzdulva, ( …na jó,…nem egészen ezen…) úgy döntöttem, beindítom a saját kis valóságshow-mat.
Deee!!!
Ünnepélyesen megesküszöm bármire, nem fogok szelfiket készíteni a zuhany alatt, nem fotózom le a reggelimet, nem fárasztom a nagyérdeműt a személyes és megkérdőjelezhetetlen életvezetési tanácsaimmal! Ezzel szemben igyekszem tudósítani a műhelyemben történtekről, megmutatom hogyan születik egyik-másik mosolyonc, elárulok néha egy kis műhelytitkot, mesélek majd tervekről, vásárokról, és bármiről, amire kíváncsiak vagytok. (…vagy, talán bármiről azért mégsem... )
Az ötlet is onnan származik, hogy már többen kérdeztétek:
-Egyszer majd megnézhetem ahogyan dolgozol?
Hát... itt majd arra is lesz lehetőség.
Hamarosan évfordulót ülünk. Ő és én. Én a vállalkozó, és ő, a vállalkozás. Együtt születtünk, s most azt hiszem, együtt tanulunk járni is.
Ma már teljesen meztelen, de azt hiszem nem bánja. A mostani munkájához ez így praktikusabb. Pályafutása elején még rendszeresen kapott új, hófehér ruhát. De hogy hol is kezdte azt a bizonyos pályafutást, az már a feledés homályába veszett. Rég volt, közben többször is pályát és gazdát cserélt.
Velem él, velem változik, a hely, ahol alkotok, ahol igazán magam lehetek, ahova jó bevackolódni, ahol jó tervezni, alkotni. Ma ezt a történetet a harmadikban írom, az elsőről.
Hol nyűg, hol élmény, hol terápia. De ha valakit egyszer megfertőz az írhatnék, az attól nem igen szabadulhat. Ha akar egyáltalán.
..."Ha pedig a vásárlóimra gondolok, talán éppen az köt bennünket össze leginkább, mert olyan emberek mindannyian, akik képesek voltak megőrizni a gyermeki énjük legbelsőbb magjának szabadságából valamit. És ettől semmivel sem kevésbé felnőttek, mint a mindenáron felnőttködők..."
