Mosolyonc mesék beleolvashatsz a készülő könyvbe

Mese a mosolyonc mesékről

Valahogy mindig bennem bujkált az írhatnék. Kövezzenek meg, de már az általános iskolában is szerettem a fogalmazásokat! Elereszteni a fantáziát, belebújni történetekbe, szereplőket teremteni, kedvünkre alakítani az eseményeket, szabadon átszabni ha nem tetszik, jól megfogalmazni érzéseket, hangulatokat, megtalálni a legkifejezőbb szavakat hozzá, nagyon jó játék, és nagy varázserővel bírnak azok, akik ezt magas szinten művelik.

Na persze hol vagyok én ettől? De mindenki az első lépésével kezd el járni tanulni, nem igaz? Csak vannak akik később beérik a könnyű sétával is, míg mások többedszer is lefutják a maratoni távot. Én egyelőre még gyalogolnék egy kicsit…

A mesék és a versek állnak hozzám a legközelebb, ha az írásról van szó, na meg a versben megírt mesék. Én a mókás, de szép és tanulságos történeteket kedvelem leginkább. Van olyan történet, ami már évek óta itt fickándozik a fejemben, néha előjön, piszkálja egy kicsit a fantáziámat, de ha nem kap elég figyelmet, duzzogva visszavonul. De olyan is megtelepedett már a fülem mögött, amit más ültetett oda. Talán ezért is gondolok mostanában többet a sakkfigurákra. Az ez év elején megírt 11 történetet és verset viszont a mosolyoncok ihlették, és egy kis baráti noszogatásra fogtam hozzá, hogy megtegyem azokat a bizonyos első lépéseket. Most a számítógépem virtuális fiókjában érlelődnek még egy darabig, talán alakulgatnak is még egy csöppet, aztán szeretném, ha majd szárnyra kaphatnának, de egyelőre még keresem a reptetésükhöz megfelelő lehetőségeket.

Néhányukból hoztam egy kis ízelítőt, és bízom benne, hogy hamarosan teljes terjedelmükben is olvashatóak lesznek egy szép színes könyvben, amivel egy nagy álom válna valóra.

A hős veréb (részlet)

... A tegnap még csupa szürke világ most úgy festett, mintha az éjszaka alatt gondos kezek pihe-puha, vastag takaróval borították volna be a didergő téli tájat, s kabátot adtak volna a meztelenül maradt fákra, bokrokra, sapkát a házakra, kéményekre. Az ébredező nap fényében szikrázóan csillogott a patyolatfehér hótakaró. Ricsi, az udvar végében, a térdig érő hóban hancúrozott a kutyával. Ástak, lapátoltak, hemperegtek, kikacagva közben a macskákat, akik korántsem osztoztak a lelkesedésükben, és pipiskedve igyekeztek szárazabb talajt szerezni a talpuk alá. Én éppen a madáretető alatt sepregettem, amikor beszélgetésre lettem figyelmes. Meglepetten keresni kezdtem a hang forrását, amikor is a fejem felett nyújtózkodó bokor egyik ágán felfedeztem négy verebet. Az egyikük, nyakát behúzva, tollát felborzolva ült az ág végében. Rosszkedvűnek látszott. Fázott talán, vagy zavarta a középen letelepedett két társának hangos locsogása. Azok ketten tudomást sem vettek róla, sem a negyedik kis fiatalkáról, aki kerek szemmel hallgatta miről folyik a diskurzus. Megvallom, magam is nehezen hittem amit hallottam, de úgy adom most nektek tovább, ahogyan az ott elhangzott. ...

A mérgezett hernyó (részlet)

... Megrázó esemény borzolta fel ma reggel Rétalja város lakóinak kedélyét. A mezőrség tájékoztatása szerint ma hajnalra virradóra egy súlyos gombamérgezést szenvedett hernyót szállítottak a Szent János Bogár Kórházba. Mivel azonnali beavatkozásra volt szükség, a hangyalogosság helyett az Önként Döngő Dongó Egyesület légi mentését vették igénybe. Az eset körülményeit még vizsgálják, de annyi már bizonyos, hogy az egyelőre azonosítatlan személyazonosságú hernyó a Gombássy sétányon termett, a Galóca család legrettegettebb tagjának, Goromba Gézának a kalapját rágta meg, jelentős esztétikai kárt okozva ezzel. ...

A nagy átalakulás (részlet)

... - Azt a hangoskodós repedtfazék hangú mindenit! Hát ki óbégat ilyenkor és veri fel a tücsöknemzetség megbecsült tudós tagját a jól megérdemelt délutáni pihenőjéből?! - harsant fel tücsök apó hangja, akit a legszebb álmából riasztott fel a hangos nótaszó. Egy kövön sütkérezve pihentette fájós lábát, és mindentudó bölcs elméjét. Álmában éppen fiatalkora győztes ugró versenyét élte át, amivel első díjat nyert a mezei olimpián. Az érzést, ahogy odaállt a startvonalhoz, ahogy megfeszültek a hátsó, csupa erő ugró lábai, és akkor jött az a fantasztikus elrugaszkodás, szállt a levegőben, mikor is… - Sej-haj, szép az élet! - ordította valaki. A gyönyörű álomkép egy szempillantás alatt szertefoszlott, ő maga pedig kis híján lebukfencezett a kőről, amin olyan édes volt a szunyókálás. Az öreg tücsköt igazán békés természetűnek ismerte a mező népe, de ha a legszebb álmába rondítottak bele, na, azt ugye már ő sem hagyhatta szó nélkül. ...

A veszekedős virágok (részlet)

... Julcsi néni aggódva figyelte egykor csodaszép kertjét. Tehetetlenül és értetlenkedve nézte, hogy kedvencei kókadtan lógatták a fejüket. A sokat tapasztalt Gyuri kertész is csak a fejét vakarta amikor a tanácsát kérte. Rosszindulat ellen nincs permetszer. Még aznap, mikor alkonyodott, Julcsi néni kiült a kertbe, és könnyes szemmel, szeretettel beszélt hozzájuk. Lágy hangja, simogató szavai hatására történt valami. A néni nem vehette ugyan észre, de virágágyásainak lakói mintha egy rossz álomból ébredtek volna fel. Lassan, alig észrevehetően megmozdultak a virágfejek. Óvatosan egymásra sandítva ugyanazt érezték mindannyian. Mélységesen szégyellték magukat. ...

Nyau, Vau és a nagy rohanás (részlet)

... Nyau nem értette ugyan az értelmetlennek tűnő embernyelvet, de mivel Krisztával egészen bolyhos kölyökcica kora óta együtt élt, voltak szavak, amelyeknek tudta az értelmét. Ismerte a nevét, tudta mikor hívják vacsorára, meg az efféle fontosabb dolgokat. Most azonban, ahogy hallgatta a lány duruzsolását, egy rég hallott szó ütötte ki a maradék álmot is a szeméből. Egy olyan szó, amit akkor szokott kedvenc gazdája emlegetni, amikor éppen készül felforgatni az ő békés macskaéletét. Ez pedig nem volt más, mint a meglepetés. ...

A madárijesztő szeretetből szőtt nagykabátja (részlet)

... Egy nap motoszkálásra lett figyelmes. Már rég csak a szél süvítését és a falu harangjának a zúgását hallgathatta. De ez most, ez valami teljesen más, apró kis nesz volt, egészen közelről hallotta. Lassan kinyitotta fáradt gombszemeit, s ahogy lenézett maga elé, egy aprócska verebet vett észre a földön. Még sosem látott madarat ennyire közelről. A kis tollas lázasan keresett valamit, ügyet sem vetve a föléje tornyosuló alakra. Eszébe sem jutott félni. Egyszer csak, mintha megérezte volna hogy figyelik, abbahagyta az ugrabugrálást és felnézett a madárijesztőre. Csak bámultak egymás szemébe, mozdulatlanul. A madárijesztőt ekkor nagyon furcsa, korábban sohasem tapasztalt érzések kerítették hatalmukba. A madárka egy hirtelen mozdulattal felrepült a vállára. Érintése nyomán mintha kezdtek volna felengedni a madárijesztő elgémberedett, átfagyott karjai. A kis tollas még körbesétált a kalapja karimáján, tollászkodott, nézelődött egy keveset, aztán egy szempillantás alatt elrepült a falu irányába. ...