Hívjon
+36-30/867 4752

Csak pozitívan! (?)

Nagy Bernadett | 2019-05-22 00:23:56 | Általános | hozzászólások (0 db)

   Mi jut eszedbe arról, ha valaki azt mondja neked légy pozitív? Elküldöd a sunyiba, és felsorolsz legalább harminc dolgot ami miatt szarul érezheted magad? És különben is mit osztja az észt, na meg mit jövök még én is ezzel a hülyeséggel?  Esetleg egyetértesz vele, vagy elgondolkodsz miért mondta? Vagy lelkesen bizonygatod, hogy te aztán tényleg és igazán pozitívan gondolkodsz, ha beledöglesz is, na de a környezet, meg a negatív emberek…

   Na de tényleg, mit jelent ma a pozitív gondolkodás? Talán egy rózsaszín felhőben úszó betépett állapotot? Illúziókban ringatózó menekülést a világ mocska elől? A gazdagok, a szerencsések, a kiválasztottak úri kiváltságát? Az ártatlan, gyermeki látásmódot? Szerencsés emberi természetet? Eszedbe jut vajon, hogy ez neked is mehetne? Esetleg azon kevesek közé tartozol akiknek tényleg megy? És még csak nem is esik nehezedre? Nahát! Akkor te valóban szerencsés vagy! És boldog. Hogy? Hogy nem is mindig? Hogy a pozitív ember nem nullától huszonnégy óráig boldog és elégedett? Akkor meg minek ez a vakítás, de tényleg? Vakítás? Tényleg?

 

all-0020.JPG (349 KB)

   Ahogy én gondolom: 

(Mert hogy is nyilatkozhatnék bárki nevében. Se feladatom, se jogom. És tiszteletben tartom mások, más véleményét. De hajlandó vagyok megvitatni és megvédeni a sajátomat bármikor.)

   Szerintem, a pozitív gondolkodás részben adottság, de nagyobb részben tanulható. Az a néhány könyv is ebben erősít meg, amit a témában olvastam. Biztosan sok szerepe van annak is, ki milyen színes, vagy szegényes tarisznyát kapott az élettől és a családjától. Milyen tudással, milyen hozott mintákkal és tapasztalatokkal tölti meg az évek során. És segíthet persze, ha az embernek van egy „jó” vagy szerencsésnek mondott természete. (De milyen is az?)
Én ennél fontosabbnak gondolom, hogy nyitott, befogadó és kíváncsi legyen a világra. Hogy megőrizzen valami pici kis részt a gyermeki, játékos lényéből. Hogy lakjon benne némi empátia, hogy ne vegye magát véresen komolyan, és hogy a humorérzéke soha ne hagyja sokáig magára. De mindezen felül a pozitív gondolkodás számomra egy döntés. Egy döntés arról, milyen választ adok a világ kívülről jövő hatásaira, a körülményeimre, az emberek velem szembeni viselkedésére, de a saját érzéseimre is. Nem egyenlő a pozitívkodással, a kifelé mutatott „jajdetökéletesavilág” és a „nézdmilyentökéletesazéletem” magamutogatásával. Az számít, minek és kinek engedem meg, hogy belefolyjon az életembe, és milyen szemmel nézem a mindennapok történéseit. Engedem-e hogy mások határozzák meg a hangulatom, az életkedvem, hagyom-e magam vezetni, és hogy mit veszek észre előbb. A feladatot, vagy a problémát, a kihívást, vagy a nehézséget, a lehetőséget, vagy az akadályt? Örülök az esőnek, mert rég kellett már a földnek, vagy csak az elázott cipőm érdekel? Bár elvben nem befolyásolhatom az engem érő hatásokat, körülményeket, eldönthetem, hogyan reagálok azokra, ezzel pedig mégis csak befolyással vagyok rájuk. Na meg a saját életemre. Mert azt is én csinálom magamnak. Azokkal az icipici és egészen nagy döntésekkel, amiket nap nap után meghozok. Jól, vagy rosszul, ez sokszor csak sokkal később válik egyértelművé. Vagy soha. De ezek visznek valamerre. Bár mindig van néhány plusz kanyar, jó esetben előre, és a jó irányba. Persze ha az ember evez egy csónakban, nem elég ha van nála evezőlapát és elég erős is hozzá. Az sem árt, ha tudja, hol akar majd kikötni.

   No és hogy állok én ezzel az egésszel? Tanulom. Ugyanolyan diákja vagyok az életnek, mint bármelyikünk, és messze nem csupa jelessel büszkélkedhetek. De legalább tudatában vagyok a saját tökéletlenségemnek, ezáltal tehetek azért hogy fejlődjek. Vannak napok, amikor egész jól megy, máskor meg legszívesebben beásnám magam valahova, hogy ne lássak, ne halljak, és lehetőleg ne is vegyenek észre. És bevallom, olyankor sajnálgatom is magam. Kicsit. Aztán mindig jön egy vidámabb gondolat valahonnan, amelyik nem hagyja magát letaposni, mert az élet szép. Ugye? Ha belegebedünk is néha, de szép.

Csakazértis… ;)

  

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!