Hívjon
+36-30/867 4752

Most akkor tegezzelek Önt? Vagy magázzon te engem?

Nagy Bernadett | 2019-03-03 00:32:13 | Általános | hozzászólások (2 db)

Most akkor tegezzelek Önt? Vagy magázzon te engem?

 

   Néha elgondolkodom. Mert hogy is illene? Ma már nincsenek egyöntetű iránymutatások, mint valaha, amikor még mindenki pontosan tudta, mit, hol, kivel mit illik, még akkor is ha fütyült az illemre és az elvárásokra. Úgy látom mára összemosódtak a határok, már ahol még vannak egyáltalán. Aztán jön egy helyzet, és elbizonytalanodunk. És ez a bizonytalanság ma már az üzleti kommunikációba is beszivárogni látszik.

vendegkonyv.JPG

   A facebook világában és a közösségi média minden területén ma már szinte teljesen eltűnni látszik a magázódó forma. Olyan természetességgel „tegezünk le” vadidegen embereket korra, nemre, társadalmi rangra való tekintet nélkül, mintha mindig is így lett volna helyes. Hol olyan közvetlenséggel megszólítva a másikat és beszélgetve mélyebb témákról is, mintha ezer éves ismerősök volnánk, más esetben, és sajnos elég gyakran, pedig sokan olyan hangnemet és stílust is megengednek maguknak, amit semmilyen emberi kapcsolatban nem kellene… Érdekes, hogy ha ugyanezek az emberek a való életben találkoznak, azon túl, hogy talán fel sem ismerik egymást, eszükbe sem jut ugyanez a közvetlenség. Szemtől-szembe még azért jobban betartjuk a három lépés távolságot. Bár úgy látom az élő kapcsolatokban is változik a módi. Isten ments, hogy elkezdjek bezzegezni az én időmmel, de gyerekkoromban aligha jutott volna eszembe, hogy kapásból tegeződjek, mondjuk az osztálytársaim szüleivel. De ez úgy gondolom, nem a mai gyerekek tiszteletlenségéből ered, egyszerűen effelé tendál a világ és a kommunikáció. Egy mai negyvenes már akár sértésnek is veszi, ha „lecsókolomozzák”.

all-0038.jpg

   Na de miért is kezdtem én ezen elmélkedni?
 No mert ugye ott van az üzleti kommunikáció. Vállalkozóként, ügyfelekkel, potenciális ügyfelekkel, vagy érdeklődőkkel szemben vajon mennyire elfogadott az azonnali közvetlen stílus? Én személyes találkozásoknál, mondjuk vásárban, vagy telefonos megkeresésnél általában alkalmazkodom ahhoz a formához, ahogy engem megszólítanak. Ha én kezdeményezem a beszélgetést, akkor pedig a megérzéseimre hallgatok. A saját korosztályomnál, vagy a feltételezett fiatalabbaknál többnyire nem magázódom, de ez annak függvényében változhat, hogy milyennek érzem az illető személyiségét, vagy milyen helyzetben és okból találkozunk.
 A facebook oldalam posztjainál, viszont valahogy fel sem merült, hogy ne közvetlen stílusban írjak, vagy szólítsam meg az oldalam kedvelőit. Ott egy csoporthoz „beszélek”, olyan emberekhez szólva, akikkel egy közösséget szeretnék alkotni. Ők valamilyen szinten kötődnek ahhoz, amit én a mosolyoncokkal és a tevékenységemmel közvetíteni szeretnék, akik sokszor személyes ismerősükként tartanak számon, még akkor is, ha amúgy soha nem volt köztünk még személyes kapcsolat.
 Ami adott némi okot a fejtörésre, az a honlapom szövegeinek a megírása volt. Ott elgondolkodtam azon, mennyire legyek hivatalos. De annak ellenére, hogy a weboldalam az online üzletem, hogy tiszteletben tartom az oda betérőket és én nem is tartozom azok közé, akik temetnék a magázódást (mert úgy érzem, vannak helyzetek, amiben indokolt, és jobban is esik) szóval mindezek dacára azt gondoltam maradok a tegeződő formánál.
 Miért? Kicsit hasonló okokból, mint a facebook oldal esetében. Közösségként szeretek gondolni azokra az emberekre, akik szeretik a mosolyoncokat. Sőt, megsúgom, célom is, hogy a mosolyoncok világa köré valódi közösséget építsek. Azt szeretném, ha ez a honlap, a hozzá tartozó facebook oldal, a majdani hírlevél feliratkozóim tábora, és a nekik létrehozott fb csoport ne csupán egy vállalkozás ügyfeleiről szóljon. Nem csak eladni szeretnék ennek a közösségnek, de adni is valamit, ami a feltételezett közös értékrendünkből ered, és ami a személyes márkám hitvallása is egyben.

De erről majd később mesélek. És mesélek majd sok minden másról is, de legeslegjobban azt szeretném elérni, hogy valódi párbeszédeket generáljak, hogy újra megtanuljunk beszélgetni. Beszélgetni „csak úgy”, csacsogni semmiségekről, és mélyen szántani is néha. Beszélgetni, véleményt cserélni, vitatkozni, együtt nevetni akár magunkon is, meghallgatva egymást, odafigyelni, elgondolkozni. Miért? Mert azt gondolom, nagyon hiányoznak a valódi párbeszédek ebből a világból. Furcsa paradoxon ez. Minél egyszerűbbé válik a kommunikáció, minél több csatorna áll a szolgálatába, annál kevesebb a valódi beszélgetés. Közben ki vagyunk rá éhezve, még ha észre sem vesszük. Beszélni tudnak nagyon sokan. Mint ahogyan osztani az észt, ítélkezni, szónokolni, hinteni az igét, vagy elhallgattatni is másokat. De a beszélgetés az egy egészen más tudomány. Egy olyan tudomány, ami hol megoldásokat talál, hol megnyugtat, hol felkavarja az állóvizet, hol elgondolkodtat, hol megríkat, hol megnevettet, hol meg csak szimplán jólesik.

Én így gondolom. De nagyon kíváncsi vagyok nektek mi a véleményetek. Megírjátok nekem?

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!

2 hozzászólás

Kis Mária (2019-03-15 07:13:49)
Csatlakozom az előttem szólóhoz. A Mosolyonc Világhoz a tegeződés passzol. Jelezvén, hogy (akár ismeretlenül is) barátok vagyunk. Összeköt bennünket valami és az ilyen kapcsolatok nagyon értékesek ebben a világban.
Kovács Viktória (2019-03-03 09:56:56)
Szerintem a tegeződés jobban passzol ahhoz a mosolygós élményvilaghoz,amit Te nyújtasz, Betti. Nagyon tetszik az oldalad és a blogod is. Minden alkalommal inspirálsz engem is. Puszillak, Viki