Vakáció!

Nagy Bernadett | 2022-06-15 11:47:35 | Általános | hozzászólások (0 db)

Vakáció….

Díszes, rajzos betűkkel virított a táblán. Soha még annyi szenvedélyt egyetlen iskolai feladatba bele nem raktak, amióta világ a világ és iskola az iskola, mint ezeknek a betűknek a mérnöki precizitást és művészi kvalitásokat megszégyenítő, nagy műgonddal megtervezett megvalósításába, amivel együtt hivatalosan is megkezdődött a visszaszámlálás. A nagy műhöz valahonnan mindig előkerült az amúgy mértékkel kiporciózott és féltve őrzött színes kréta is, és ősi törvény írta elő, hogy semmilyen órai magyarázat vagy felelés okán le nem törölhető, mit a legrettegettebb tanerők sem voltak elég bátrak megszegni.

„Utolsó óra, utolsó nap,
nem fog a kréta, nem fog az agy.”
Ilyen és efféle irodalmi remekek kerültek még alá, s mellé, csak hogy véletlenül se furakodhasson oda valami más, valami komolykodós feladatféle.
„Aki ma az osztálynaplót kinyitja, szöges deszkán csúszik a pokolba!!!”
Ezt a kockázatot ugye pedig már végképp értelmetlen lett volna bevállalni, de hogy tényleg, hogy tutibiztosan ússzuk meg azt az utolsó órát, hogy a legkeményebbre száradt kérges tanári szíveket is überbiztosan olvasszuk szanaszét, buzgón vetettük be az ázott kutyatekintet legmeghatóbb variánsait, és a ma már x-faktorba kívánkozó kórusművet, mit az is teli torokból énekelt, aki amúgy egy nyikkanást sem volt hajlandó megmutatni tanév közben előadói tehetségéből, hogyaszongya:

„Tanár úr/nő kérem csitt, csitt, csitt,
súgok magának valamit!
Megsúgok egy titkot: nem tudok egy mukkot,
tanár úr/nő kérem megbuuukok.


Tanár úr/nő kérem csitt, csitt, csitt,
súgok magának valamit!
Vigye ki a naplót, hozza be a magnót!
Tanár úr/nő kérem csitt, csitt, csitt!

(hogy csak a legjobb versszakokat idézzem)

Mint zabolátlan csikók a karám ajtajánál, úgy vártuk azt a v betűt a tábla elejére, hogy aztán az évzáró után megszabadulhassunk a csecseruhától és lerúghassuk magunkról végre a csinicipőt, vele együtt pedig minden kötöttséget, elvárást, muszájkodást.

Hol vagytok ma régi osztálytársak? Eszetetkbe jutnak még azok a régi nyarak? És számoljátok-e most is a napokat így június elején? Bírjátok-e, s meddig, a gyűrődést a kiscsikóitok (vagy a nagy lovaitok) mellett, akik már szaladnának, talán még soha ennyire, bele a nyárba, elfelejteni nem csak a tanultakat, de a közelmúlt gyakran szó szerint vett bezártságát is?

Már igazán nem sok van hátra. A jegyek is lezárva. Csak a csecseruhás, csinicipős rész maradt, a búcsúzkodás, a virágok, lehet, még el kell mondani egy-két verset, elfújni pár nótát. Aztán fújhatunk kicsit mindannyian, szülők, gyerekek, tanárok. És bízunk, bízzunk benne nagyon, hogy szeptemberben csak az iskola kapui nyílnak majd ki újra, az osztálytermek, ahova - ezt volt alkalmunk megtanulni két éven át - mégsem olyan rossz bemenni. De most nyár van. És vakáció. A gyerekeinknek. És kicsit talán még nekünk is, ott a lelkünk mélyén, mint a már olyan messzinek tűnő, emlékeinkben élő, békebeli időkben…

 

 

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!