Hívjon
+36-30/867 4752

Lehet hogy génhiba?

Nagy Bernadett | 2019-02-16 19:31:07 | Műhelykukkoló | hozzászólások (0 db)

Lehet, hogy akkor én nem is igazi nőből vagyok?

Hmmm… Valami génhiba lehet, vagy furcsa születési rendellenesség, vagy nem kaptam rendes, tisztességes hercegnős nevelést, de az általános vélekedéssel, és lássuk be, nagyrészt gyakorlattal szemben, engem hidegen hagynak a plázák csillogó kirakatai, nem hoznak lázba az ékszerboltok sem, messziről elkerülöm az üzleteket az ilyen-olyan szuperkuponokat és akciókat kínáló napokon, sem cipőket, sem táskákat nem gyűjtök, sikítófrászt kapok attól, ha már harmadszor kell nekivetkőznöm egy próbafülkében és alapvetően nem okoz gyönyört a vásárlás maga.

IMG_20170510_105321.jpg

Ámde…

Valamiért, nem is értem, furcsa vonzalmat érzek olyan üzletek és webáruházak iránt, ahol mindenféle alkotásra alkalmas alapanyag és eszköz beszerezhető. Óóó… egy ilyen hely, pláne, ha nagy választékkal bír, az maga a paradicsom! Órákat tudok eltölteni festékek színeit válogatva, cserepeket rakosgatva, kütyük, bigyók, izék, csingilingik, bűvöletében, miközben a racionálisabban gondolkodó énem, aki a pénzügyeimet is igyekezne kézben tartani, folyamatosan letörni igyekszik a kreatív énem szárnyaló fantáziájából erdő zsákmányszerzési törekvéseit. Nnna, hát ezek ketten nincsenek igazán jóban. Folyton vitáznak, és hol az egyik, hol a másik kerekedik felül. Mikor az utóbbi, és megérkezik a várt csomag, vagy hazaérek az aktuális portyázásról, akkor jöhet a kipakolás, a rendezgetés, a tervezgetés. És ez olyan jó! Kigondolni miből, mi lehet, a sok egyforma cserépből, golyóból, filcből, mennyi minden születhet majd, a színekkel, formákkal játszva ugyanazokból az alapanyagokból hányféle hangulat, érzés előhozható. Mert ott bújik meg mindben megannyi lehetőség, variáció. És beszélnek hozzám. Csak elő kell csalogatni, számtalan ötlet, kis varázslat, egy pici kis hókusz-pókusz. Nem kell több, és máris ott mosolyog az a valami, az a valaki, aki aztán majd elköltözik tőlem. Nem tudom merre viszi a sorsa, kinél fog lakni, milyen helyre kerül, de mindig bízom abban, hogy majd örülni fognak neki, hogy szeretni fogják, hogy majd jó kedvvel néznek rá.

 

IMG_20180717_111614.jpg

Tegnap érkezett a legújabb alapanyag csapat. A kedvenc virág nagykeremben jártam. Beugrottam néhány cserépért. Aztán kicsit körülnéztem, ha már egyszer ott vagyok ugye… csak két szalagot tettem hozzá, mert a tavaszi színekhez majd milyen jó lesz az a két sárga. Hűha! De jó formája van annak az új cserépnek, ilyen még nem is volt itt, hát bűn lenne ott hagyni nem igaz? Na, ezek a fából készült feliratok meg pont hiányoznak az ajtódíszekhez… ja, és mennyi négy centis cserepem is maradt otthon? Ááá, ha ma megcsinálom a napocskákat, már tuti nem lesz elég… ööö… tudtok adni majd valami dobozt elpakolni?

 

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!