Egy egészen picike helyen kezdődött. Kétgenerációs családi házban élünk, két lakással, kuckószerző törekvéseimnek mégsem volt más lehetősége, mint hogy anyuék kamráját gyarmatosítsam. Talán 5 m2 sem volt az egész, ráadásul társbérlőm maradt egy hűtőszekrény, amit sajnos nem volt hová kiutálnom, így hálából ott duruzsolt halkan, szelíden a hátam mögött.
A helyiség kicsi volt, sötét, nyáron nagyon meleg, de legalább az enyém! Ezt megelőzően csak egy asztalom volt hol a hálószobánk, hol a nappalink valamelyik sarkában. Új birodalmamba beköltöztethettem végre az összes kincsemet. Hmm... na, hát majdnem az összeset, mert volt még néhány szekrény, meg fiók, meg ágyneműtartó szerte a házban, és még... azért a nagyja bekerült, de nem is nagyon fért be rajtam kívül más, mint Mirci akit idővel műhelymacskává léptettem elő. Ő hol a festékeimen heverészve szunyókált, hol az asztalomon követelt helyet és némi figyelmet magának, hol elképesztő helyekre mászott be, de a munkamegosztás mindig ugyanaz volt: én dolgoztam, ő pedig kipihente a fáradalmaimat.
Minden kéznél volt, mivel nem is nagyon lehetett sokkal messzebb. Hosszú órákat töltöttem el itt szinte minden nap. Ebben a kis kuckóban születtek az első eladásra szánt cserép figurák, itt gondolkodtam, tervezgettem, alkottam sokáig. Ma már egy sokkal komfortosabb birodalmam van. Szám szerint a harmadik. Eddig a legpöpecebb. No minden azért ide sem fér be, viszont akkora ász lettem, hogy már két asztalom is van! A mai kuckóm is megérdemel majd egy önálló mesét. De most az emlékeké ez az írás. Meg azé a talpalattnyi apró királyságé, aminek én lehettem a királynője. Sok-sok álom és ötlet zsúfolódott ott össze. Megfértek szépen a szorongásokkal és a kételyekkel. Egy valaki viszont soha nem hagyta kitúrni magát egészen. Ha kellett kapaszkodott az ajtófélfába, de mellettem maradt a remény, hogy valami jó születik abban a kis oduban.
Ahogy maga az élet, vagy ahogy én, úgy formálódik, alakul, változik velem a műhelyem. Folyamatosan igyekszem gyúrni, faragni, átrendezni, fejleszteni, élvezettel és egyre erősebb hittel finomítgatom, átgondolom és újra is tervezem, ha kell, többször is. Még nagyon messze a végső forma, de már kezdenek letisztulni és kirajzolódni a körvonalak.
