Hogyan írok?

Nagy Bernadett | 2022-03-23 11:14:42 | Műhelykukkoló | hozzászólások (0 db)

  Hogyan írok? - megkérdezik néha. Meg hogy: Miért? Mert kell. Mert ki akar jönni, mert piszkál, mert nem hagy nyugodni az írhatnék. Nagyon régtől fogva. És mert írni jó. Persze akkor, ha éppen megy. Úgy nekilódulsz, és nem győzöd körmölni, mert a gondolat néha lehagyja a kezedet. Van ilyen is, de az esetek többségében ennél munkásabb a dolog. Néha meg kimondottan nehéz. De annál jobb érzés, ha mégis csak megszületik a végére valami. 

   Asztal lesöpörve, család elnémítva vagy száműzve a közvetlen környezetemből, csend, béke, nyugalom, (ideális esetben) és az ihlet… De ih-lett, vagy nem lett. Mert hiába is hegyezem ki a ceruzám, még ha csak virtuálisan is, a vágyott ihlet vagy jön, vagy nem. Ilyen a természete. Ilyen szeszélyes. Amikor a legjobban készülök a randira, késik. Vagy oda sem ér. Sokszor hagy egész nap a kétségek közt vergődni, hogy mire már azt hiszem, sosem találkozunk többé, akkor egyszer csak váratlanul beállít. Lehetőleg csupa olyan helyen és szituációban, ahol esélyem sincs írni. Vagy már lefekvés után, félálomban. Akkor jön a mantrázás, nemfogomelfelejteni… nemfogomelf… Mi is volt? Affene, pedig tudom, hogy jó ötlet volt. 

   De azért szeretem a hűtlen disznaját. Minden szeszélyével és hisztijével együtt. Na jó, nélküle talán még jobban szeretném. De igazából most sem ment volna nélküle. Ha nem ülne itt a vállamon, nem sugdosna mindenfélét a fülembe, ez az írás sem született volna meg. Pedig késő van, fáradt vagyok. De megígértem, hogy rendszeresen írni fogok. Nektek, akik szeretitek ha írok, és magamnak, aki szereti ha írhat. Mert írni jó. Ha olvasni is, akkor még jobb. És remélem ma sem raboltam az időtöket hiába… 

 

 

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!