Tényleg van aki még mindig azt hiszi?

Nagy Bernadett | 2022-03-06 20:31:37 | Műhelykukkoló | hozzászólások (0 db)

 
“Jaj, nagyon aranyosak, de nekem már nincs ilyen kicsi gyerekem...” Többször elhangzó mondat vásárban. Szóval a válasz igen. Sokan gondolják, hogy a mosolyoncok gyerekeknek valók. Sőt! Csak nekik. És nem. Bármilyen meglepő. De mert színesek, vidámak, cukik, játékosak, viccesek, akkor ugye már nem férhetnek bele a nagy, komoly felnőttek világba. A komoly felnőttek világa ugyan megérne egy misét, de helyette elmesélek egy sztorit, ami szintén vásárban esett meg.  

Háromtagú család nézelődött a standom előtt. Anyuka és tizenéves körüli lánya némán ismerkedtek a társulattal, szemlátomást beszippantotta őket a mosolyonc hangulat. El is időztek ott egy darabig, míg a család feje pár lépés távolságból figyelte őket. Már nem is emlékszem szóltak-e bármit is, de egy idő után apuka fura kampánybeszédbe kezdett. Megszimatolhatta anyuka esetleges vásárlási szándékát, mert egyszer csak nekiszegezte a kérdést:
Hát gyereknek érzed magad?
Aztán mantrázta ezt még perceken keresztül, a nekem szánt mondataival kiegészítve, együttes meggyőzésünk érdekében, vagy csak ő tudhatja miért. Mert hogy szerinte valóban gyönyörű és nagyon kedves dolgokat csinálok, éppen ezért ő mennyire sajnálná őket majd kidobni. Összefoglalva ez lett volna a mondandója lényege. Én itt végképp elvesztem az érvrendszerében, hiszen nem csokimikulásokat árulok, nekik ugyan nem jár le a szavatosságuk, de nem igazán kívántam belefolyni az eszmefuttatásba, olyan nagy átéléssel fújta. Mindenesetre a foglalkozás elérte a célját, a hölgyek feladták, csendben tovább léptek, de ott hagyták a szomorúságukat az asztalon. Anyuka talán mégsem érezte eléggé gyereknek magát, vagy eléggé felnőttnek, hogy vitába szálljon... Apuka győztes hadvezérként követte az övéit.
 

Nem vagyunk egyformák. Milliónyi fajta szépérzékkel, gondolkodásmóddal, ízlésvilággal, vérmérséklettel, éljük meg ezt a világot, amit pont ez a sokféleség tesz izgalmassá, érdekessé. Szerintem teljesen jól is van ez így. A fenti történet sem azért ragadt bele az emlékezetembe, mert nem vásároltak, vagy mert a családfő nem ájult oda a standom elé. Az az egy a mondat ütött meg: Hát gyereknek érzed magad? És a hangsúly, de azt most hagyjuk is! Pedig nem is nekem szólt. De elgondolkodtam rajta.  

Ha a szín, a humor, a játékosság, a kreativitás, az öröm, a vidámság csak a gyerekeké, akkor azt hiszem nekem is gyereknek kellene éreznem magam, és azoknak, akik szeretik a mosolyoncokat, úgyszintén. De én a magam részéről ezt boldogan be is vállalom. Ha pedig a vásárlóimra gondolok, talán éppen az köt bennünket össze leginkább, mert olyan emberek mindannyian, akik képesek voltak megőrizni a gyermeki énjük legbelsőbb magjának szabadságából valamit. És ettől semmivel sem kevésbé felnőttek, mint a mindenáron felnőttködők. Gyanítom, tényleg ez lehet a titok, mert minden más tulajdonság, ami csak eszembe jut róluk, ebből kell, hogy kinőjön. Ami pedig a fantázia szabadságában ver gyökeret, az a hitem szerint nagyobb eséllyel hozhat szép virágot. 

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!