Lehet hogy génhiba?

Nagy Bernadett | 2022-01-17 16:52:34 | Műhelykukkoló | hozzászólások (0 db)

Hmmm… Valami génhiba lehet, vagy furcsa születési rendellenesség, vagy csak nem kaptam rendes, tisztességes hercegnős nevelést, de a nőkről való általános vélekedéssel, és lássuk be, nagyrészt gyakorlattal szemben, engem hidegen hagynak a plázák csillogó kirakatai, nem hoznak lázba az ékszerboltok, messziről elkerülöm az üzleteket az ilyen-olyan szuperkuponokat és akciókat kínáló napokon, sem cipőket, sem táskákat nem gyűjtök, sikítófrászt kapok attól, ha már harmadszor kell nekivetkőznöm egy próbafülkében, és alapvetően nem okoz gyönyört a vásárlás maga. 

Ámde… 

Valamiért, ki tudja, meg tényleg nem tehetek róla na, nem is értem én magam sem az okát, de furcsa, mágikus vonzalmat érzek az olyan üzletek és webáruházak iránt, ahol mindenféle alkotásra alkalmas alapanyag és eszköz beszerezhető. Óóóóóóó!… Egy ilyen hely, pláne, ha nagy választékkal bír, az maga a paradicsom! Órákat tudok lelkes áhitatban e szentélyekben eltölteni, festékek színeit válogatva, s kenni gondolatban egymás mellé, cserepeket rakosgatva, kütyük, bigyók, izék, csingilingik, bűvöletében, egyre erősödő “gyertekvelemminddrágáim” lüktető vággyal a szívemben. Mindeközben a racionálisan gondolkodó énem, az, aki a pénzügyeimet is igyekezne kézben tartani, folyamatosan letörni igyekszik a kreatív felem szárnyaló fantáziájából erdő zsákmányszerzési törekvéseimet. Nnna, hát ezek ketten nincsenek igazán jóban. Folyton vitáznak, és hol az egyik, hol a másik kerekedik felül. Ha az okostojás, akkor lógó orral teszem vissza a polcra a harmadik fajta izébizét, amiből már biztosan van itthon, (denemolyan és nemisannyi, és igenisszükségemlennerá!) Mikor az utóbbi, és megérkezik a várt csomag, vagy hazaérek az aktuális portyázásról, akkor jöhet a kipakolás, a rendezgetés, a szeretgetés - tervezgetés. És ez olyan jóóóó! Kigondolni miből, mi lehet, a sok egyforma cserépből, golyóból, filcből, mennyi minden születhet majd, a színekkel, formákkal játszva ugyanazokból az alapanyagokból hányféle hangulat, érzés előhozható. Mert ott bújik meg mindben megannyi lehetőség, variáció. És beszélnek hozzám. Csak elő kell őket csalogatni. Számolatlan jön elő a sok ötlet, már csak egy kis varázslat, egy pici hókusz-pókusz. Nem kell több, és máris ott mosolyog az a valami, az a valaki, aki aztán majd elköltözik tőlem, akár csak a gyermek, ki elhagyja az anyját. Nem tudom merre viszi a sorsa, kinél fog lakni, milyen helyre kerül, de mindig bízom abban, hogy örülni fognak neki, hogy szeretni fogják, és hogy nagyon-nagyon sokáig csupa jó kedvvel, mosollyal veszik majd körül.  

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!