Úttörőnek lenni jaj de jó! (???)

Nagy Bernadett | 2021-07-12 00:00:52 | Általános | hozzászólások (0 db)

Ám most nem a kissé poros „mintamókus fennafán” módi szerint ám! (Hol is vannak már azok a régvolt úttörők?) Egy vadiúj írásban? Á, dehogy! Hanem az újítókra, a feltalálókra, a „máskéntcsinálókra” gondoltam, a nyüzsgő gondolatokkal teli, folyton mocorgókra, akiknek mindig valami újdonságon jár az eszük, vajon nekik, úttörőknek, ínnovatőröknek, hogy szép újkori kifejezéssel éljek, nekik vajon „úttörőnek lenni jaj, de jó”?

Sokan gondolják és gondolhatják, hogy hát peeersze! S még talán egy kis irigység is bekúszik oda a persze mellé. Hisz ők azok, akik azt csinálják, amit szeretnek, mennek a saját fejük után, nem állnak be egy jól kitaposott ösvényre, megkerülik a sort, nem parancsol nekik senki, bátran kipróbálhatnak bármit, sohasem unatkoznak, mindenki csodálja őket, és ha „szerencséjük” van, hát még jót kaszálnak is az újításaikkal! Akkor pedig a kis irigység már el sem bújik a lefittyedt száj sarkában, ott hízik a hangsúlyban és a mozdulatban, miközben legyintve mondják a mindentudók: Peeersze, mázlija volt!

Na de hagyjuk is a károgókat, az élet minden területére beszivárgó savanyú rosszindulatot! És hagyjuk az úttörők minden gondját, a meg nem értést, az akadályokat, a kudarcokat, a sokadik próbálkozásokat, az elbizonytalanodásokat és minden belső harcot, amit a komfortzónájukból kilépve önmaguk legfélősebb énjével vívnak napról napra! Hiszen úttörőnek lenni azért, ha nem is minden pillanatban, mégis csak jaj de jó lehet.

De természetesen messze nem olyan romantikus dolog utat törni, mint egy jófajta kalandfilm nézése közben a kényelmes fotelban csokit majszolva gondolnánk. Ugyan kinek jutna eszébe olyan piszlicsáré dolgokra figyelni, miközben csodálattal vegyített irigységgel bámulja a sziklák elől könnyeden elszökkenő jóképű főhőst, hogy milyen rohadt kimerítő is lehet az az ugrabugra, mennyit gyakorolhatta, hány kék-zöld folt és seb lehet a testén, és mennyit pedálozott mielőtt felvették a főhősképzőbe! Ugye, hogy senkinek?

Na de akkor is. Úttörőnek lenni jaj de jó! S hozzátenném még a nyomaték kedvéért, ahogy a nóta is mondja: Hejhó! És bizony mondom, az úttörőség nem is feltétlenül csak a mesehősök kiváltsága, a nagy gondolkodók, a világrészek meghódítói, a felfedezők és tudósok, vagy feltalálók privilégiuma. Bármelyikünk lehet, ha csak egy új recept, egy kreatív megoldás, a megunt újra hasznosítása, ház körüli barkácsolás erejéig is, ha azt csináljuk amit szeretünk, ha csak azért is megyünk olykor a saját fejünk után, ha ahelyett, hogy unatkoznánk bátran kipróbálunk valamit, és ha „szerencsénk van”, megélhetjük a sikerélményt, átélhetjük a vele járó örömöt.

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!