Hívjon
+36-30/867 4752

Játsszuk el, hogy egyszer volt, hol nem volt...

Nagy Bernadett | 2021-03-08 15:45:02 | Általános | hozzászólások (0 db)

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani…”
                                                          ( Kosztolányi Dezső)

De tudunk-e még játszani egyáltalán, szoktunk-e, szeretünk-e együtt leülni, gyerekekkel, barátokkal, családdal? Vannak-e még olyan partik, ahol előkerül a társas, és vérre menő csaták helyett jókat röhögve tanulunk elegánsan győzni és méltósággal veszíteni, miközben átéljük, hogy a legjobb az egészben mégis csak, a játék maga?
Sok-sok rosszízű példája jut eszembe a hétköznapi életből annak, mennyire nem megy ez sokaknak. Hányan viselkednek kis óvodás módjára különböző élethelyzetekben a pitiáner apróságokon való hisztitől, egészen a magas politikában megengedett viselkedésig! De amíg a hároméves Pistikének elnézhető, hogy fejbe veri Józsikát a homokozólapáttal mert az véletlenül beletenyerelt a homokvárába, addig a büntetőfékezgető Istvánnal már kevésbé vagyunk toleránsak, talán joggal. Előbbi még tanulja a társas viselkedés szabályait, utóbbinak meg már rég illene tudni. És mennyi, de mennyi példa jöhetne még…

 Mégsem szeretnék beállni a károgók kórusába, mégsem szeretném a saját korosztályom, vagy az idősebbek vállát veregetve bezzegezni, meg aztán mire fel is tehetném? De azt gondolom, játszani, különösen közösen játszani, az egyik legfejlesztőbb tevékenység gyereknek, felnőttnek egyaránt, és akkor még nem is beszéltünk a csapatépítésről, a közös élmény összekötő erejéről sem.

A téma kimeríthetetlen, magam is sokat tudnék beszélni róla.

A Mosolyonc mesékhez kapcsolódó mesés társasjátékunk kapcsán kezdtem el ezen gondolkodni. Szerettünk volna adni valami pluszt, valami nem hétköznapit, egy új örömforrást a mesék mellé. Ürügyet arra, hogy odaülhessünk a gyerek mellé, hogy beszélgethessünk közben a mesékről, a tanulságaikról, hogy játék közben újra átélhetőek legyenek a történetek, hogy tartalmas, közös idővel ajándékozhassák meg egymást.  Remélem, sokan választják a játékot a könyv mellé majd!
Nézegetem, simogatom, mint amikor a könyvemet tarthattam először kézben. Nagyon sok munka van benne, sok ötletelés, egyeztetés, utánajárás, próbajáték, de nagy szeretettel készült. Már be is költözött a honlapra. És vár. Hogy felfedezzék, hogy hazavigyék, hogy kipróbálják, hogy örüljenek neki.

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!