Hívjon
+36-30/867 4752

Újjászületés

Nagy Bernadett | 2021-02-28 16:38:43 | Általános | hozzászólások (0 db)

Hát én csak azért is…

Hát én csak azért se…

Elég volt! Elég, nem foglalkozom vele, magamra csukom a műhelyem ajtaját, és csakkkazértsem hallgatom! Pedig kúszna át a küszöb alatt, a réseken, szivárogna be az ajtón, a falakon keresztül is, ha hagynám. Beleköltözött a tévénkbe, ordít a híradásokból, megfertőzte a közösségi médiát, beleivódott a mondatainkba, rátapadt az emberek ruhájára, belecsimpaszkodott a hajukba, és húzza, tépi az idegeiket, gyűri az arcukat, gyötri a gondolataikat, sutyorog a fülükbe, hergeli, kínozza mindazt, aki megadja magát.

És öl.

Testeket és lelkeket mészárol le halomra.
Hát persze, - bólogatsz talán. Az a nyomorult vírus. És ha félbe nem szakítanám most a gondolatmenetedet, lehet, már mondanád te is…

De nem, nem rá gondolok.

Veszélyes, én nem vitatom, de van nála rosszabb. Van nála félelmetesebb, alattomosabb, pusztítóbb, ami észrevétlenül öli meg a józan gondolkodást, a kapcsolatokat, a jóízű beszélgetéseket, az együttlétet, az ölelést, a jókedvet, a lehetőségeket, a munkahelyeket, a vállalkozásokat, az empátiát, a derűt,  a lelket, az immunrendszert. Mindent kicsinál, ha hagyjuk. Nincs ellene oltás, de hiszem, hogy gyógyítható.

Ezért én már korábban eldöntöttem, hogy szembe fogok úszni az árral, és azért sem paktálok le a félelemmel.

És itt van nekem ez a jó kis tavasz. Segít, súg, támogat. Itt van minden szépségével, örömével, szeszélyével, illatával, reményével. És tanít, ha hagyom. Tanít mindannyiunkat élni. Figyeltél-e meg már hóvirágot, ahogy kidugja a fejét a legnagyobb hóban is, ha kell, reszket-e közben, hogy elfagyhat? Én hetek óta nézem, ahogy a zsibavirágok fittyet hányva a zúzmarára és a mínuszokra, virítanak a domboldalon. Az elsők megértek két havazást is. Alig néhányan voltak még a legbátrabbak, de kitartottak. Nyakukat behúzva, saját szirmukkal betakarózva várták a jobb időt meg a madárfüttyöt. És megjött. Mindkettő. Mert sem a tél, és sem semmilyen zord, nehéz idő nem tarthat örökké. A tavaszt nem lehet eltörölni, sem átugrani. Az élet utat tör magának a legnyomorultabb időkben is. A megújulás, az újjászületés, pedig annál nagyobb katarzis, minél nehezebb volt előtte.

Tudom, hogy sokan legyintenek, nem értenek egyet, vagy egyenesen bolondnak néznek, ha nem vagyok hajlandó napi 24 órában rettegni, az „új idők divatja” szerint nyomnának a homlokomra néhány bélyeget a kedvesebb fajtákból, páran pedig a nyilvános kövezést is bevállalnák ha volna rá mód. De nem érdekel.

Nem, mert nekem nem dolgom meggyőzni és megváltoztatni az egész világot, bár szívesen beszélgetek és cserélek, ütköztetek is akár véleményt bárkivel, aki nyitott és kíváncsi az enyémre. De „téríteni” nem fogok. Csak gondolatokat szeretnék ébreszteni a jövőben is, elgondolkodtatni néha, beszélgetéseket kezdeményezni, közösséget építeni, szórakoztatni, és egy picit, csak egy egészen icipicit melegebbé tenni a szíveket magam  és a Mosolyonc Műhely körül, a mosoly erejével, az emberi kapcsolatokért.

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!