Hívjon
+36-30/867 4752

Milyen színe van a boldogságnak?

Nagy Bernadett | 2021-02-15 17:39:57 | Általános | hozzászólások (0 db)

Milyen színe van a boldogságnak?
Micsoda kérdés ez? Hát piros! – vághatnánk rá rögtön, a Valentin nap bűvöletéből még nem szabadulva. Hisz a szerelem színe ez, annál meg mi lehet boldogabb, és máris eszembe jut mellette a rózsaszín mámor, aminek ugyan van köze a piroshoz, ám mégis csak megtörni látszik annak egyeduralmát.
De a bizonytalanság csak fokozódik, hiszen akkor hogy is van azzal a kék madárral? A boldogság kék madara sosem volt szerelmes talán? Halvány lila dunsztom sincs, mondhatnám, ha volna kinek így festékkutyulás közben elmélázva, és a liláról rögtön beugrik az orgonaillatú tavasz, a májusi szelíd, ölelő napfény, a napfelkelte vöröséből megszülető sárga fény, és igen, a napsárga. Hát mi lehetne vidámabb a napsárgánál? Talán csak a nyári mezők tarka virágai? De nem boldogító-e az erdők ezerféle zöldje közt sétálni, vagy a kék ég látványa? És kellenek-e harsány színek a boldogsághoz, mikor a hófehér tájon szélsebesen siklik alattunk a szánkó, és lehet-e boldogság összebújni egy szürke bundával, ami nagyokat pislog és hálásan dorombol?

Na de akkor milyen színe van a boldogságnak?
Én az örömmel dolgozom. Nekem azt tudnom kell. Nekem azt el kell dönteni, milyen színű sapkát húzzak arra a huncut manóra. Jó lesz-e a türkizkék filc virágsziromnak. A tavasztündérnek jól áll-e majd a halvány sárga. Hogy milyen színeket fessek, keverjek, tegyek egymás mellé. Tudnom kellene, de nem tudom. Nem is tanultam soha. Így amiből hiányzik a tudomány, azt érzésekkel, megérzésekkel töltöm meg. Mint az előadó, aki kottaismeret nélkül, de szívből énekel.

Gyakran hagyatkozom a megérzéseimre én is. Az alkotásban pedig szinte nem is hagyok teret a racionalitásnak. Az alkotás nem az ész dolga. Ott másnak kell dolgozni. Annak a másnak pedig nem is biztos, hogy mindig mindent meg kell magyarázni, hogy mindig mindent szabályokba kell foglalni, hogy mindig mindent keretbe kell gyömöszölni. És mire ezt így jól megbeszélem magammal, már pontosan tudom milyen színű a boldogság. Az enyém most pillanatnyilag egészen tarka, mert a színekkel játszom. A színekkel játszani pedig jó dolog. A színekkel világokat lehet teremteni, hangulatokat lehet kelteni, érzéseket lehet generálni. Játszom és dolgozom. A kettő egymásba folyik, szétválaszthatatlanul gabalyodnak egymásba, mint most annak a két tégelynek a tartalma, amiből egy egészen érdekes árnyalat bújik elő. Festékeket keverek, épp kitalálom az év mosolyonc tavaszának színeit. Vidámakat, csupa szeretem-színt és remény-színt. Mert úgy érzem erre van most a legnagyobb szükségem nekem, és mert úgy érzem erre van most legnagyobb szüksége a világnak.

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!