Hívjon
+36-30/867 4752

Szeret-M

Nagy Bernadett | 2021-02-08 18:07:01 | Általános | hozzászólások (0 db)

Előrebocsátom, én nem ünnepeltem soha a Valentint, de:

Szeretjük, nem szeretjük, utáljuk, elolvadunk, lesajnáljuk, cukiskodunk, meglepjük, kiposztoljuk, megmutatjuk, elvicceljük, kierőszakoljuk, várjuk, vagy várjuk, hogy elmúljon, legyintünk, elszomorodunk, készülünk, izgulunk, vásárolunk, kétségbe esünk, romantikázunk, álmodozunk, boldogan, szomorúan, összebújva, egyedül, társsal, szerelemmel, vagy majdnem szerelemmel, vagy „mindegycsakvalakivel”…

Te hogyan „valentinozol”?

Én azt látom, és egyre inkább, hogy szeretjük a dolgokat, embereket, eszméket, hiteket, ünnepeket és nagyjából a bármit is, kisarkítva vagy nagyon szeretni, vagy még jobban nem szeretni. Miért? Ó, erről igazán rengeteg nálam sokkal okosabb szakértő értekezett már számtalan helyen és formában, és mi sem áll tőlem távolabb, mint elvenni a kenyerüket holmi okoskodó igazságkereséssel. Azt sem kutatom, bár persze megvan a magam véleménye, miért kell nekünk mindenáron beállni valamilyen táborba, ahol ugyanazt skandálják. (Persze, jó egy csapat tagjának lenni, na de mégis…)
Csak elgondolkodtatni szeretnék. Egy kicsit, a magam képességei erejéig, és gondolatmenete szerint.

Itt van például ez a szegény, szerencsétlen Valentin. Nem elég, hogy kisajátították a névnapját, a szélsőségek egész tárházát zúdítják a nyakába évről évre. Vagy cukormázba hempergetik, vagy kitiltanák még a naptárból is, „sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek…”vagy elhalmozzák ajándékkal, a cukiságfaktor az egekbe hág, (a következő szóviccet pedig nem merem megkockáztatni… ) Szeretik, utálják, körbe csókolják, vagy lapáttal vernék agyon… azt is aki kitalálta.
Na de hogy egy népszerű ( ööö… népszerű? ) reklámból idézzek: MIéééért???
Virágzik a multi-kulti, ami lássuk be, a korhoz amiben élünk vastagon hozzátartozik. Az évszázadokig egymástól térben és kultúrában, szokásrendszerben, hitvilágban meglehetősen elszigetelt népek, nemzetek ma utaznak, keverednek, házasodnak, letelepednek, és igen, hozzák-viszik egymás szokásait, ünnepeit, hitét, ételeit, magukkal.
Ragaszkodunk a saját hagyományainkhoz? Hát persze. De ettől mások hagyományai és szokásai miért lesznek üldözendőek? (Na jó, azért az nem akkora baj, hogy ma már többnyire nem áldozunk embereket meg talán állatokat sem az isteneinknek, de azért na…)
Csak a virágboltosok ünnepe? Aha. A karácsony meg a Tescoé? A névnapokat is a virágboltosok találták ki? ( Tényleg, a névnapok honnan jönnek? ) Na de folytathatnám itt az elmélkedést még hosszasan, a fő kérdés mégis csak az:


Miért is fáj nekünk a Valentin nap?


De feltehetném úgy is:


Miért is olyan fontos nekünk a Valentin nap?


És ha nem is fáj, meg nem is fontos:


Miért is kell nekünk vele, meg egy csomó más dologgal mindenáron foglalkozni?
Miért kell nekünk mindig, mindennel, mindenáron foglalkozni, azon dühöngeni, a másik véleményét véleményezni, letaposni, minősíteni?


Na, ezen a gondolaton talán érdemes elidőzni egy pöttyet…

Én a magam részéről örülök annak, ha mások örülnek. Mindegy miért vagy minek. Mert az öröm egy olyan csodás képesség és kegyelmi állapot, ami sugárzik, ami hat, megnyugtat és melegít. A körülöttem élők, a barátaim, de még a sokkal távolabbi környezetem lelkiállapota is hatással van rám, de rád is. Ha akarjuk, ha nem. Sőt! Csak gondolj bele! Milyen érzés egy sík ideges ember mellett ülni a buszon? Vagy miért nézünk romantikus vígjátékokat? Csak két apró példa, de soroljam még?

Szóval én azt javaslom tanuljunk meg örülni egy kicsit jobban! A napsütésnek, a jó kávénak, a szerelemnek, az ölelésnek, ha jut belőle, ha nem, hát keressük valami más okot! Ünnepeljük, ha van éppen mit ünnepelni, ne sajnáljuk mástól az örömét, ám ne sajnáljuk le azt sem, akinek éppen kevesebb jutott az ünnepelni valóból, de főleg, ne legyen már végre semmi sem kötelező!

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!