Hívjon
+36-30/867 4752

Ami késik, az nem múlik...

Nagy Bernadett | 2019-01-26 21:15:20 | Általános | hozzászólások (1 db)

    Hát ez egy kissé hosszúra sikerült… De megvan, megcsináltam, elkezdtem, beleugrottam, nyakamba vettem mindent, ami ezzel jár, s bár néha úgy érzem, agyonnyom ez a sok izé, amit hurcolok, de végre elindultam valamerre. Na persze, még az sem biztos, hogy jó irányba megyek. Vagy biztos? De mindenesetre határozottságot színlelve nézek szembe a kételkedőkkel. Lerázom magamról a fülemre akasztott kételyeket, amik ott susmusolnak, gonoszkodnak, akadékoskodnak idegesítő módon, alattomosan furakodnának egyre beljebb. De nem hagyom. Meg aztán itt belül érzem ám… Visz valami megmagyarázhatatlan forrásból eredő és táplálkozó lendület, hit, remény. És jönnek a pici örömök, az ajándékba kapott jókor elhangzó fél mondatok, bíztató mosolyok, a barátaim szemében, szavaiban élő bizalom, ami akkor is ott van, amikor éppen elbizonytalanodom. Mert elbizonytalanodom igen, előfordul. Hiszen kitalálni, létrehozni valamit, megálmodni egy új világot, megszülni egy vállalkozást a semmiből, életben tartani, felépíteni köré egy közösséget, folyamatosan fenntartani az érdeklődést, egyáltalán nem könnyű. De annyira jó! Tervezni, agyalni, kipróbálni, orra esni, átgondolni, belebukni, felállni, újra kezdeni… És lassan megy igen, sokkal lassabban, mint szeretném. Kis lépésekben jönnek az eredmények. De járni tanulok. Járni a magam útját, közben taposva ki a magam ösvényét.

    2017-ben jött az elhatározás. Mert úgy éreztem lépnem kell végre valamerre. Ki kell másznom abból a langyos, kellemetlen, de biztonságosnak tűnő állapotból, amiben folytak el a napjaim, s általuk az évek. Ehhez pedig először is el kellett hagynom a komfortzónám, szembe kellett néznem néhány kellemetlen ténnyel, aztán el kellett hitetnem magammal, hogy amit szeretnék, az igenis megvalósítható, és én erre igenis képes vagyok. Na, ez ám az igazán nehéz, nem az elefánt. Nem állítom, hogy nem röhögöm képen magam időnként, de már egyre ritkábban.

    Honlapot akartam. Igazit. Nem ingyenes 10 perc alatt összerakhatót, mert vagy olyan lesz, amilyet szeretnék, vagy inkább ne is legyen. Mindezt pénz nélkül. Mondják a nálam okosabbak, minden egy döntéssel kezdődik. Én pedig elkezdtem nagyon akarni. És miután elhittem, hogy megoldódik, szép lassan jöttek is a megoldások. Olyan szakembereket rendezett mellém az élet, és olyan mértékű baráti segítséget kaptam, amivel megvalósulhatott ez a kis álom, egy szelete és egyben az egyik feltétele az igazi nagynak, amin tovább dolgozom.

    Most pedig, hogy végre minden feltétel összeállt, elkezdhetek végre írni. Remélve, hogy kíváncsiak lesztek rá. Kíváncsiak rám, a mosolyoncokra, a műhelytitkaimra, a születőben lévő meséimre, a kezdő vállalkozó kalandjaira, a kézműves léttel járó szépségekre, nehézségekre. Sok-sok téma jár a fejemben, rengeteg ötletem van, csak győzzem!
S ezennel le is teszem a nagy esküt, hogy eztán minden héten hallani fogtok rólam. Elsőre, bemelegítésképpen azt tervezem, minden szombat este megosztok veletek egy újabb kis szösszenetet. Aztán majd alakul. És persze várom, és szívesen fogadom az észrevételeiteket, a visszajelzéseiteket is.

Addig is, mosoly kísérje a mindennapjaitokat!

Szeretettel: Betti és a mosolyoncok 

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!

1 hozzászólás

Dolgos Anikó (2019-01-29 01:05:12)
Kedves Betti és az Ő Mosolyoncai! Továbbra is nagy kedvvel fogom olvasni a posztokat, és csodálni a keze alkotásait. Maradok őszinte híve, és a Mosolyoncok barátja: Bee Happy :)