Hívjon
+36-30/867 4752

Az új mindig boldog, a boldog mindig új?

Nagy Bernadett | 2021-01-10 11:31:27 | Általános | hozzászólások (0 db)

Hát elkezdődött. Újra. A boldog, az új, a következő év.

Mennyire akartuk, mennyit sóhajtoztunk utána! Vagy csak inkább szabadultunk volna a régitől. Soha még ennyire, mintha ottfelejthetnénk benne minden rosszat, fájdalmat, félelmet, amit hozott. Mintha január hajnalán lerázhattuk volna magunkról minden átkát, átlépve a boldog, az új, a tiszta év kapuján. Mert az új, boldog. Az új, rózsaszínű álmokkal van tele. Az újat még nem firkálták össze a körülmények, még nem gyűrték meg, nem koptatták el a hétköznapok, még nem szaggatták véresre tragédiák. Ezért az új, boldog. Boldog reményekkel van tele. Ott még tehetünk, tanulhatunk, változtathatunk. Még megtörténhet bármi, és hisszük, hogy azt a bármit képesek is vagyunk véghezvinni. Aztán néha másképp alakul…

Az új, boldog. De megesik, hogy elrontják, hogy elrontjuk, vagy elromlik magától. És bár annyira hittük addig, felmerülhet a kérdés; az új biztosan boldog? Na és a boldog biztosan új? Már vágynánk vissza, vissza a régihez, a megszokott biztonságba, mint hűtlen szeretők, könyörögnénk magunkat be azon a kapun, amit olyan hangosan csaptunk be magunk mögött szilveszter éjszakáján.
Tavaly ilyenkor még nem sejthettük mekkora leckét kapunk mindannyian. Életre szóló kemény tanítást. Tavaly ilyenkor még terveztünk, álmodtunk, építkeztünk volna. Aztán jött, ami jött. És egyre jobban átértékelődött, átrendeződött minden, amit a régiről gondoltunk. Minél többet veszítettünk, annál inkább értéke lett a kenyérnek, az ölelésnek, a szabad mozgásnak, az egészségnek, a találkozásoknak, az emberi kapcsolatoknak, de a leghétköznapibb apró kis mozzanatok is új értelmet nyertek, és nosztalgiával gondoltunk már arra az időre is, amikor még láthattuk egymás mosolyát.

Na de ha az új már nem biztos, hogy boldog, ha a boldog nem biztos, hogy új? Mibe kapaszkodhatsz?    Hogyan boldog-ulj? (ez már majdnem vers????)
Én az egyéni stratégiákban hiszek. Abban, hogy mindenkinek magának kell megtalálni a maga igazát, hitét, feladatát, módszereit, életmódját, hivatását miértjeit. És azt látom magam körül, vagy ha távolabbra is nézek, hogy aki tudja mit, és miért szeretne elérni, az megbecsüli amije van, az hisz a képességeiben, és akkor látja a maga útját is. Az nem bolyong elveszetten, legyenek bármilyenek is a körülmények. Ez persze sok melóval jár. Sok kerülővel, orra eséssel. Na és persze tudni kell, hogy garanciát semmire nem adnak odafentről.

Engem úgy érzem megerősített ez az év. Talán egyszer még hálás is leszek a tanításaiért. Lehet nem azonnal, mert még fájnak a pofonok, mégis úgy érzem, többet adott, mint amit elvett. Tapasztalatot, aha élményt, felismerést mindenképp. És megerősített abban a hitben is, hogy amit feladatomnak érzek, arra valóban szükség lehet. Mert: „A derű és a humor olyan varázslók, akik kövekből virágot fakasztanak és a sivatagban oázist.”

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!