Hívjon
+36-30/867 4752

A blogíró esete a csavarhúzóval

Nagy Bernadett | 2020-10-06 12:15:08 | Általános | hozzászólások (0 db)

   Pedig én kérem igenis készültem! Igenis meg akartam oldani! És megtettem mindent, mindent, amit csak lehetett, még annál is többet, mert rám lehet számítani, mert én tudom mi a kötelesség, én tudom, mi a becsület, én a szívemet, a lelkemet is kérem, ha arról van szó, én nem kímélem magam, ezt akárki láthassatudhassa aki ismer! Na de hát azok a körülmények! A világ gonoszsága, amivel a jó embereket sújtja a sors és ez a nagy büdös élet!  Azok az átkozott körülmények tehetnek mindenről!!!

   Pedig, ha látták volna azt a küzdelmet, azt az emberfeletti harcot! Most nem csóválnák olyan fölényesen a fejüket, most nem biggyesztenék megvetően a szájukat, nem legyintenének, hogy ugyan már! Sírnának kérem! A meghatottság könnyei mosnák tisztára méltatlanul megkérdőjelezett becsületemet. Mily megalázó, mily keserves ez nekem! Makulátlan lelkem véresre sebzi indokolatlan kételyük…

   Már hétvégén akartam. Pedig a hétvége a pihenésről kellene hogy szóljon. A pihenésről. Ahh, de kinek van arra ideje? Maguk, kik pálcát törnek most felettem, tán ismerik az édes érzést, a ráérős ébredést, a bekuckózást egy jó film elé, a családdal töltött szabadidő fogalmát, a jókedvű összejövetelek örömét, a kirándulásokat, de éééén??? Én, akinek már óvodában is mókuskerék volt a jele? Én, aki már zsenge ifjú korától fogva csak hajt, csak küzd, rendületlenül, dacolva mindennel, megharcolva az univerzum összes hátráltató rosszindulatával? Én kérem nem engedhetek meg magamnak ilyesfajta luxust. Én dolgozom. Én küzdök. Én háborút vívok ha kell, (ha nem). Igen. Még hétvégén is. Most hétvégén is. Akartam. Annyira akartam, hogy még gondolkodtam is rajta. Tudják, milyen megerőltető, folyton gondolkodni? Mindig és mindig száz százalékon izzani, frissen tartani az agyat? No nem minden „akárkifia” mondhatja el magáról, hogy képes így élni. Bezzeg én! Mert nekem mindig más a legfontosabb. Mert én csak adok és adok, én csak hangtalan teszem a dolgom, nem várva hálát, sem elismerést, de hogy is várhatnék ettől a hálátlan világtól…

   Különös igazságtalansága ez az életnek. Mindig a jók szenvednek a legtöbbet. Mindig a jók kapják a legnehezebb feladatokat. Persze ki más, mint aki bírja. Hogy is működhetne a világ, ha a satnyák, ha a semmirevalók vinnék hátukon. Hát így. Hát ezért. Ezért teszem a dolgom, csendesen, szerényen, számat panasz el nem hagyja soha. Előbb harapnám le a nyelvem, mint hogy folyton panaszkodjak. Ó, hogy utálom is a nyivákoló embereket! Akikből csak úgy dőlnek a sirámok, hogy így, meg úgy, hogy már megint, és mindig, és jaaaajjj!

   Nos hát ilyen vagyok én kérem. Ilyen makulátlan, igyekvő, szorgalmas ember, ki a saját hasznát sohasem lesi, ki bátran szál szembe az egész világgal is ha kell, (ha nem) csak hogy teljesíthesse önként vállalt küldetését, bátran, önzetlenül, példát és irányt mutatva kevesebb tehetséggel és képességgel megáldott embertársainak. Csak hát azok a körülmények. A világ gonoszsága, amivel a jó embereket sújtja a sors és ez a nagy büdös élet!  Azok az átkozott körülmények olykor maguk alá gyűrik a legkiválóbbakat is.

   Már a hétvégén is akartam. De ott volt ugye a család, hát hagyják ezek az ember lányát nyugodtan írni? Na meg a bolygók állása. Nem is hinnék milyen hatással vannak az ilyen kifinomult lélekre is mint jó magam. Aztán az a sok elintéznivaló. A hivatalok packázásai, az eső, hát összeázott gondolatokkal hogy boldoguljon az ember? No és mikor már majdnem, mikor már szinte neki is álltam végre, akkor ott volt az az átkozott csavarhúzó, igen, igen, egy nyomorult csavarhúzó, ami végérvényesen kiütötte a kezemből virtuális ceruzámat. Ő tehet mindenről, fene a csillagfejét, meg az a pár haverja, a laposfejű, meg az a vacak kis imbuszkulcs! Meg a gyerek, és az ő „ázottkutya” tekintete. Mert annyira szerette volna már egyben látni a szobája új bútorait. Hát összeraktuk. De akkor már késő volt. Már vége volt a napnak. Hát ezért. Az átkozott körülmények miatt csúszott keddre a hétfő. Mert ha hétfő akkor blog. Ha törik, ha szakad…

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!