Hívjon
+36-30/867 4752

Ha hétfő, akkor kedd...

Nagy Bernadett | 2020-03-24 13:15:06 | Általános | hozzászólások (0 db)

Van az úgy, hogy nem megy. Adni akarsz valami jót, valami fontosat, vagy legalább is olyat, amiről azt hiszed, fontos lehet. Vagy ami neked fontos, és szeretnéd, ha másnak is az lenne. Aztán nekiülsz, hogy megcsináld, esetemben az, hogy éppen megírjam az aktuális blogot, aztán nem jön ki belőlem semmi. Semmi használható. Pedig ugye megfogadtam, mit nekem hóesés, fagy, karantén, itthon (nem)tanuló gyerek, meg vírusok, az én dolgom, hogy ébren, életben tartsam a derűt, éket toljak a félelem kerekei alá, szórakoztassalak, megmosolyogtassalak, elgondolkoztassalak benneteket, akik olvastok. Mindegy, ketten, vagy kétszázan várjátok, ha várjátok egyáltalán. (pff… kétszázan… na, jó azért álmodozni lehet nem?)

Tegnap így jártam. Hosszas nyűglődés után feladtam. Aztán persze haragudtam miatta magamra, és ha már az ember lánya így belejön a haragvásba, hát ki is használja az alkalmat, hogy haragudhasson az időjárásra, egy kicsit az értetlen gyerekére, mindenkire, aki szól hozzá, mert minek szól, vagy éppen nem szól hozzá, mert miért nem szól. Na de aztán akkor már miért ne haragudjunk mindjárt erre a nyomorult vírusra is, ha már egyszer itt van kéznél, meg a fagyra, ami megint elvitte a barack termést, bezzeg a rohadék kullancsok nem pusztultak ki a télen, meg a világra, mert ha már ilyen jól belejöttünk a haragvósdiba, minek aprózzuk el a dolgot?
Be is gubóztam szépen a műhelyembe, és manógyártásba fojtottam a gondosan kimunkált rosszkedvemet. Olyan szépen fel tudja az ember azt építeni, hogy aztán a végén még elkezd ragaszkodni is hozzá. Hát ne vicceljünk, mennyi munka van már abban? Gyönyörűen kidolgozott elméletek sora, kombinációk és érvek logikusan rendezett rendszere, mely egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül igazolja, hogy a világ, az igenis egy borzalmas hely. És ha a világ egy borzalmas hely, akkor abban miiiindenki összeesküdött ellenem, csak hogy bosszantsanak, hogy szétcincálják az idegeimet, hogy nehogymá’ jól érezzem magam, bakker a hajam is de szarul áll, meg hízok mint egy kismalac, és különben meg dögöljön meg a szomszéd tehene is! Mert hogy ha az ember lánya úgy igazán belemelegszik a haragvásba, akkor elkezd felébredni az amúgy egy mosolyoncműves esetében meglehetősen hátrányos helyzetű sötét oldala, a sötét oldalának sötét és gonosz gondolataival. ( ne csodálkozz, neked is van…)  Kinyújtózik végre, hiszi, eljött az ő ideje, és olyan elszánt lelkesedéssel veti bele magát a gonoszabbnál gonoszabb gondolatok gyártásába, amilyennel csak az tud dolgozni, aki nagy-nagy elnyomás alatt tengeti sanyarú napjait.
Elképzelted? Megjelent már a szemed előtt, ahogy a közben éjszakába burkolózott sötét műhelyem mélyén egy asztali lámpa pislákoló fényénél, a lestrapált fürdőköpenyemet magamra tekerve (mert a rohadt életbe, még fázom is…) a tetőablakot lassan beborító hófátyol alatt (basszus, két napja még napoztunk) vérben úszó szemmel, és sátáni vigyorral, az elmémen eluralkodó gonoszságtól eltorzult arccal negyven mosolygó manóval nézek farkasszemet, akiknek éppen virágokat vagdosok ki a kalapjára, és szívecskéket a mellére? Ugye félelmetes látvány?

És mi jöhetett ezek után?

Hát ez. Meg előbb egy kis alvás, aztán a kis genyó egó énem visszagyömöszölése oda ahová való, lelkem legmélyebb elfelejtett bugyraiba. Hogy elég legyen a sírás, mert megy nekem az írás, csak előbb még képen röhögöm magam, aztán veszek egy nagy levegőt, meg előveszem az öniróniát, a viccet és a jókedvet, leporolom a hitet a reményt, meg az akarást, elolvasom a legkedvesebb barátaim tök jó híreit, (saját betűtípusa lesz a meséimnek, készül!!!)  ide perdülök a gép elé és jöjjön, ami ki akar jönni! Mert ha hétfő akkor blog, ha meg kedd, akkor most héfő lesz. Rendkívüli időkben megengedettek a rendkívüli megoldások. Ugye?

 

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!