Hívjon
+36-30/867 4752

Fekete-fehér, igen-nem

Nagy Bernadett | 2020-03-16 14:31:40 | Általános | hozzászólások (0 db)

Fekete-fehér, igen-nem…

Emlékszel még a játékra? És miért jutott eszembe éppen most? Na nem a játékos kedvem ürügyén, bár köszöni szépen, gondok ide vagy oda, még tartja magát. Címet akartam adni. Címet ennek az írásnak, és annak a gondolathalmaznak, ami ezekben a rendkívüli márciusi napokban befészkelte magát a fejembe.

Reggelente amikor ébredek és körülnézek az ismerős világomban, nem tűnik fel semmi. Ugyanúgy keverem a kávémat mint máskor, ugyanolyan rituálék mentén élem a hétköznapjaim, ugyanazok az emberek vesznek körül, és mégis. Valami megváltozott. Ha az ember gondolatai elkalandoznak kicsit, vagy belemerül a napi rutinjába, észre sem veszi hogy az a valami, ami ezt a változást hozta, kéretlenül és agresszív módon befurakodott az életébe, beleült a kedvenc foteljába, és látszik, hogy nem lesz egyszerű csak úgy kipenderíteni. A Bizonytalanság már csak ilyen. Nem kérdez, jön, odaköltözik, és ha nem vagyunk elég kemények és határozottak, bizony képes odacsődíteni az összes haverját is. Ha pedig már nálunk tart házibulit a Nyugtalanság, a Szorongás és a Félelem, a Pánik előbb-utóbb csutkára feltekeri a hangerőt, zene helyett ordítani fog a Rosszindulat, a Stressz pedig felzabálja a józan gondolataid utolsó morzsáit is. Na itt jön képbe a címben említett igen-nem. Mert kizárólag rajtunk múlik mit engedünk be az életünkbe, hogyan reagálunk a körülöttünk zajló eseményekre, hisztivel tárjuk szélesre a kaput, vagy higgadt gondolkodással csapjuk rá az ajtót a betolakodni vágyókra.
Hát én nemet mondtam ennek a díszes társaságnak, egy szép, nagy, határozott és hangos nemet. Próbálkoznak folyamatosan. Az én házamba, az én lelkembe, az én fejembe viszont egyetlen új lakó költözhet be, az Óvatosság, és senki más. Szükségünk van rá, mert meg kell védeni magunkat és egymást valamitől, amit nem ismerünk elég jól. Valamitől, ami alattomosan támad és teremt veszélyes szituációkat, de paradox módon egyben rengeteg új lehetőséget is hoz magával. Ha nem a félelem homályos szemüvegén keresztül nézel a kialakult helyzetre, észre fogod őket venni. És mitől lesz minden fekete vagy fehér? Attól, ahogyan hétköznapi valósággá válik a régi bölcsesség. Bajban ismerszik meg… A veszély, a nehéz helyzet leolvaszt minden álságot, gondosan eljátszott szerepet, manírt. Nézz körül! Minél közelebb kerülünk a tűzhöz, annál fényesebben fog látszani mindannyiunk valódi jelleme.

Hónapok óta ismerkedünk egy betegséggel. Terjedés gyorsasága, kiterjedés, fertőzöttek, halálozási százalék, számok… És ismerjük be, ha nem jön ilyen közel, még ha éreznénk is sajnálatot, tanúsítanánk is némi empátiát a távoli emberek távoli problémáival, számunkra továbbra is csak számok maradtak volna. Szomorú adatok. Csúnya és kegyetlen amit leírtam? Pedig igaz. Nézz meg egy átlagos híradót! Ömlenek belőle a rosszabbnál rosszabb hírek, és amíg megvacsorázik a család, több gyilkosságon, állatkínzáson, tűzvészen, politikai csatározáson, gyalázkodáson vagyunk túl. Már fel sem vesszük. Most viszont bármelyikünk lehet a következő híradó szereplője.

Én mégsem ezt veszem észre. Mert eldönthetem hova teszem a fókuszt. Nem vagyok hülye, tudom mi fenyeget, informálódom, odafigyelek, de mivel az ajtómon kívül tartom a félelmet meg a bandáját, sokkal messzebbre látok. Amit pedig az elmúlt napokban tapasztalok, annak tudok őszintén örülni. Akkor is, ha ezért most furcsán nézel rám. Az idiotizmus és a gonoszság persze mindig talál majd magának lelkes követőket, de én nem rájuk fókuszálok. Látom, ahogyan kicsi és nagy csoportok szerveződnek. Egymást nem, vagy éppen hogy alig ismerő emberek fognak össze. Mellesleg nem firtatva egymás politikai, vallási vagy egyéb hovatartozását. Látom, ahogy egyre több magánember, cég, ajánlja fel a segítségét, a szolgáltatását, a tudását. Elkezdtünk odafigyelni egymásra. Közben mellékhatásként a levegőnk tisztább, a pazarlás visszaszorult, az oktatás és az egészségügy előtérbe kerül, a világ pedig kicsit lelassul, és talán tisztul is közben. És tanul. Talán. Bízom benne. De ezt csak a jövő igazolhatja.

Na de jó kis lecke lesz ez mindannyiunknak és önmagunkról is sokat megtudhatunk. Én így szemlélve igyekszem megélni és túlélni a következő heteket vagy hónapokat, nem elfelejtve a Mosolyonc Műhely küldetését sem, ami talán soha nem volt még aktuálisabb. Nem lesz könnyű, de közben kihívásként, feladatként tekintek minden adódó problémára, az új helyzetek újfajta megoldásokra ösztönöznek, és tanulni is szeretnék sokat. Mert bizonyítani akarom  magamnak, és a saját példámmal megmutatni feketén-fehéren, a hit mindig kifizetődő, és igen, a legrosszabb helyzeteket is fordíthatjuk úgy, hogy jól jöjjünk ki belőle, ha tudjuk, mire mondjunk közben határozottan nemet.

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!