Hívjon
+36-30/867 4752

Hogyan (nem) született meg az első blogbejegyzés

Adminisztrátor | 2017-11-22 18:36:40 | Általános | hozzászólások (1 db)

Csak ülök, és bámulom a képernyőt. Néha az esőcseppeket a tetőablakon, meg az üres gólyafészket a tetőablakon keresztül. Na, éppen ilyen üres az én fejem is… Hát nem igaz hogy nincs egy értelmes gondolatom sem!

Persze gondolatom van egy csomó. Meg egy halom ötletem témára. És olyan régen szeretném már elkezdeni a blogolást! De ahelyett, hogy ezek a gondolatok és ötletek illedelmesen várnának arra, hogy megszólítsam, majd kiírjam őket, szépen felöltöztetett, jól megfogalmazott, precízen összefűzött mondatok formájában, megvadult óvodás csoport módjára rohangálnak odabent, üvöltözve, viháncolva, hancúrozva. Pedig tudok én írni, de ki tud ekkora ricsajban?

Úgy éreztem, az első írásnak különlegesnek kell lenni. Valami ütősnek, vagy viccesnek, vagy mélyenszántónak, meghatónak, érdekesnek. De a legjobb az lenne, ha hatalmas kacajok között, meghatóan mélyen szántana, és ettől lenne baromi ütős…

De csak ülök, és bámulom a képernyőt. Néha az esőcseppeket az ablakon, meg az üres gólyafészket az ablakon keresztül… És még én akarom, hogy majd sokan olvassanak… Na szép. És ha mindig ennyit kotlok egy bejegyzésen, mikor fogok alkotni hé? Biztos az időjárás az oka. Hiszen tudok én írni, csak most nem megy. Nem, mert ez a borús idő nyomasztja az ember lányát. Vagy a gyerekem az oka, aki folyton berohangál valami fontos közlendőjével. Vagy a csillagok rossz állása, vagy mert az éjjel nem aludtam jól, vagy… Hiszen tudok én írni, majd meglátjátok! És biztosan sokan fogjátok olvasni. És majd nagy sikere lesz a blogomnak. Hiszen tudok én írni…

De valamiért ma csak ülök, és bámulom a képernyőt. Néha az esőcseppeket a tetőablakon, meg az üres gólyafészket a tetőablakon keresztül…

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!

1 hozzászólás

Mészáros T. László (2018-02-08 23:11:59)
Na végre haladtál már ezzel a honlappal...Zoli is haladt vele :-)