Hívjon
+36-30/867 4752

Majd januárban...

Nagy Bernadett | 2020-02-17 00:50:36 | Általános | hozzászólások (0 db)

Hányszor kimondtuk, hányszor feleltünk vele kérdésre, egymásnak, magunknak, hol mosolyogva, hol grimaszolva, vidáman, vagy legyintve, olykor szomorúan sóhajtva hozzá, amikor rohantunk, amikor nem értünk rá, sem magunkra, sem egymásra, sem a kevésbé életbevágó feladatokra, hogy megnyugtassuk magunkat. Szinte már szállóige lett. És aztán egyszer csak ott volt. Megint.
Végre letudva az év végi őrültekháza, a kötelező megünnepelnivalók, az iskolai téli szünet és minden nyüzsgés… csend, béke, nyugalom. Ilyenkor még a fű sem nő… szoktuk mondani, és tényleg, mert hát ugye januárban?
Szeretem ezt az időszakot a maga békéjével, az „idén még minden megtörténhet” érzésével. Magamra csukhatom a műhelyem ajtaját. Még kuszán van benne minden, mint ahogy a fejemben is a gondolatok, rendezetlenül. Ahogy az elmúlt év itt felejtette. Na de majd most...
Itt van ez a friss, tiszta jókedvű január. Tele tervekkel, ötletekkel, tenni akarással. Ott tolakodnak, egymást lökdösik. Mind főszereplője akar lenni ennek az új évnek pedig a sikerhez igazi csapatként kell működniük. Együtt, rendszerben, amihez kellenek a tiszta irányok a pontos miértek és a rendező, aki tudja mit akar.
Így kezdődött az év. Takarítással, selejtezéssel, az elmúlt 12 hónap összegzésével, szembesítve magam az elkövetett hibákkal és a hiányosságokkal, tervezéssel, újragondolással. Úgy döntöttem szakítok a hagyománnyal, és nem akarok többet harcban állni az idővel. Meg aztán amúgy is mindig alul maradok. Megkísérlem inkább megszelídíteni és elérni, hogy a barátjává fogadjon. Nem könnyű. Nagyon nem az. Minden nap tapasztalom, ahogyan észrevétlenül szökik el, amint egy csöppet lanyhul a figyelem. Én tervezek, és beosztok, ő pedig folyton kiröhög és elrohan. Na de előbb-utóbb nekem fog dolgozni.
Még ilyen szaladós. Egy szempillantás alatt elvitte azt a jó kis januárt, pedig még olyan sok mindent szerettem volna vele megoldani. Azért belefért a folyamatos háttérmunkán és a nagytakarításon kívül egy-két jó dolog. Néhány nagy beszélgetés, közös program és egy régóta szerveződött vacsora a barátokkal. Elindult végre rendesen a blogom, életet leheltem a csoportomba és a fb oldalamba, megírtam egy hosszú és nehéz mesét ami még finomításra szorul, de a nagyja megvan.
No és ma? Még mindig rohanna, de néha azért már elkapom a grabancát. Nagy talicskán hordja el a szégyentelen a februáromat is, pedig sok dologra adtam magamnak határidőt a végéig. Nagy dolgok vannak készülőben. Olyanok, amiken jó izgulni kicsit, amiket jól esik várni, és amikért jó érzés tenni. Némelyik kicsit még titkos, némelyiket pedig még elkiabálni nem merem. Majd ha eljön az ideje… hja, az ideje, ha ki nem cselez megint a nyavajás, de majd még jobban figyelek…

A * jelölt mezők kitöltése kötelező!